"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed, vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha."
(Márai Sándor)

sangre flamenca y borges

borgesről mindig az jut eszembe, amikor azt mesélted, hogy egy üveg whiskey-vel kell együtt olvasni. no, és egy nővel. épp próbáltunk átvergődni a novellán, s már már érteni véltem, amikor azt mondtad, hogy borges megértése ez. akkor állnak össze szöveggé a szavai. a novella címére sem emlékszem, csak arra a délutáni napfényben telt álmos óránkra. amikor elképzeltem, hogy mit tehet egy üveg whiskey. a spanyol mondatok kavarogtak a fejemben. mesélted, hogy egy négyzetcentimétere a bőrének az egész estét betöltötte, s akkor megértetted a zsenijét. a nőjét és borgesét.

a flamenco táncosok ma esti ritmusa kergette elém újra azt a vásott nyarat. amikor a nyelv, a zene, egy ital, némi tapas volt az est ritmusa, ott abban a granadai nyárban, a vérem is forrott.

sangre flamenca

mérleg