brussels blues

és akkor leért a metróba, ahol a beatlest tracy chapman váltotta fel... észrevétlenül csúszott bele a hangulatába. azon töprengett, hogy mi is történt vele, és miért most, amikor már nem is várta. csak úgy. nem szerette a tét nélküli meccseket. az már azt jelentette volna, hogy nincs ott. csak a rutin. a megbántás vagy a bosszú vagy a nekem-ez-jár. a szívét pedig elhagyta. pedig már rég nem haragudott. magára sem. az is elmúlt. és jó volt újra látni. és az éjszaka ... már nem várt semmit. az elveszett világot síratta.

baby can i hold you tonight? énekelte chapman egy másik életben.

tényleg?

"...Pedig az embereknek mindig a részletek tűnnek föl leginkább. Ám azok zöme pusztán jelentéktelen tünemény és úgymond szükségtelen kerülő utakra késztet. Tehát minél távolabbról nézzük a dolgokat, annál jobban lehet általánosítani őket."

Murakami Haruki

34 órás némaság

Nem, nem tettem fogadalmat, csak így alakult, spontán, s abban sem vagyok biztos, hogy valójában annak számít-e, ugyanis az ITC eszközök korában úgy is lehetek kapcsolatban, úgy is beszélgethetek másokkal, hogy közben meg sem szólaltam.

Mindenesetre szombat estétől hétfő reggelig egy szót sem szóltam - mégcsak magamban sem beszéltem hangosan, ami felettébb meglepett! Arra, hogy már vagy egy napja nem beszéltem senkivel, vasárnap délután döbbentem rá, addig ugyanis olvastam. Aztán persze már sportot űztem, hogy hacsak nem hív fel vagy ugrik be hozzám valaki, akkor én nem teszem, hanem kibírom szótlan.

Így lett. Bár csettelni ezért sikerült a távoli barátokkal :) Mindenesetre érdekes érzés volt nem-megszólalni, miközben néha úgy éreztem, hogy a gondolataim hangosan mondódnak ki a fejemben. Visszhangozva az éterben - de nem, kint csend volt.

Szeretem ezeket a napokat, amikor feszegetem a határokat, és élvezem a külső csendet, befelé figyelve.

karrier vs. gyerek

álmomban azt a feladatot kaptam, hogy magyarázzam el neki, hogy miért nem akar a felesége még gyereket, hogy miért előbbre való a karrierje, mint a gyerekvállalás. fura volt. 28 évesen én sem akartam. most pedig itt állok, s magyarázom, hogy ez így rendben van. én akarok gyereket. most. ha gondolja.
de miért neki?
az álmunkban mind magunk vagyunk - akkor most kinek? és mit magyarázok?