Thursday, 26 March 2009

tavaszi síelés

hogy miért jó márciusban síelni?
hú, hát mert már tavasz illat van lenn a faluban, ellenben a hegyen még az olykor zord tél hangulat köszönt, és előbukkan a napsugár :)
nincs ez másként idén sem, amikor is még épp itt vagyunk egy hangulatos olasz alpesi faluban (na jó, asszem a dolomitokban, de nagyon alpesi a hangulat), és itt már alig látszik az a sok hó, amely fenn a hegyen még kellemes pályaviszonyokat biztosít - nagyon élvezem!
a hét irtó változatos, de ma volt a legkellemesebb napunk, ugyanis végig sütött a nap, és a szokásos szélvihar és délutáni ború, no meg a hóvakság is elmaradt. reggel már korán fenn voltunk a pályán, ugyanis ma délelőtt zajlott a síverseny a szlalom pályán, kicsiknek és nagyoknak egyaránt :) és persze melegíteni kellett, majd jött a verseny, ahol engem is rábeszéltek, hogy induljak - így életemben először sisakban síeltem, mert az kötelező volt! Be kell valljam a kezdeti furcsaságok ellenére, nem volt annyira szörnyű viselet, bár a füleim azok kissé fáztak. lehet hogy jövőre nekem is hoz a Mikulás egy szép sisakot!
a verseny izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, hogy gyermekek és szülők együtt izgulnak a pálya tetején, hogy vajon ki futja a legjobb időt? (rengetegen vagyunk itt egy Közgázos szervezésben, ahol már rég nem mindenki közgázos, sőt!)
aztán egész nap fel, le a hegyeken... az oktatás pedig ma kivéltelesen délután volt, amit alig értem el, mert késtünk, és még egy tál levest is bedobtam. viszont nagyon keményen nyomtunk, ugyanis csak hatan (majd öten) voltunk, és diktálta ám az iramot az edző. szerencsémre lecseréltem a lécemet egy rövidebb carvingra, amit itt kaptam kölcsön, és ezzel igazán kijön a remek sítudásom. hosszú évek óta most először voltam újra büszke arra, hogy milyen jól síelek - és tényleg egy jó léc csodákra képes! könnyen fordul, van lendülete, és még a dizájn is nőies volt ;) nagyon élvezem ezt a hét síelést. még az új bakancsom is úgy tűnik, hogy beválik :)
ráadásul 2. lettem a versenyen a mi csapatukban, a női ágon, ahhoz képest, hogy csak úgy szórakoztam az egészen... de a hütte buli rövid félórája igencsak megérte, ugyanis T. a magyar csapos fiútól dupla adag bacardit kapott, míg én a szokásos jagert és almalevet nyakaltam ;) táncolni pedig síbakancsban is izgalmas, mivel sokat nem lehet figurázni a lábakkal, marad a karjáték és a testmozgás!
mindezen izgalmak után még az uccsó síbuszt is elértük, itthon pedig fantasztikus vacsit készítettek a lányok (én simán bealudtam ezalatt), úgyhogy még azt is le kellett járni, mielőtt ágyba bújtam... és megírtam ezt a posztot!
folytatásként jön újra doppler.

Wednesday, 18 March 2009

epizód

Szerintetek mekkora a valószínűsége annak, hogy külföldiek megszólítanak az utcán (először magyarul próbálkoznak, majd váltunk angolra), hogy hol a Művész mozi, és pont ugyanarra a filmre megyünk, ugyanarra az előadásra?? Illetve hogy a szomszédos amerikai kisvárosból származik a srác, mint ahol én is éltem!? a lány pedig operaénekes tanuló Pesten...

hát velem ilyenek vannak :D kicsi a világ!

ja, ajánlom mindenkinek Gus van Sant filmjét (Milk, 2008) Harvey Milk életéről és a melegmozgalmak életrekeléséről a 70-es évek Amerikájában -- elsőrangú humánus alkotás!

Tuesday, 10 March 2009

doppler

hosszú idő óta először olvastam végre újra irodalmat :) még a szülinapomra kaptam meg a norvég kortárs irodalom egy remekét, erlend loe írását, a dopplert. soha nem hallottam az íróról, sem az írásairól, így úgy vághattam bele, hogy semmit nem tudtam róla. kifejezetten élvezem ezeket a helyzeteket.
doppler egy közép korú középosztálybeli, aki egy napon kiköltözik az erdőbe. ezt meséli el, hogy mindezt miért teszi, hogyan jut el eddig. elég szürrealisztikus. és meglepő is egyben, hogy túléli a norvég telet egy sátorban, attrocitások nélkül, egy jávorszarvas társaságában. mindemellett a környezete (elsősorban a felesége) meglehetősen nyugodtan reagál ezen eseményekre. elfogadja, hogy ezt a rendhagyó utat választja, olyannyira, hogy még követői is akadnak -- ettől biztosra vehető, hogy valami nincs rendben. nemcsak dopplerrel, hanem magában a társadalomban sem. ő maga lesz Afrika, azzal a különbséggel, hogy ő nem szereti az embereket. érdekes a párhuzam. majd egy félév után, amikor is a nem-eléggé ismert apjának állított totemoszlop elkészül, tovább áll, magával vive a fiát, hogy még beljebb húzódjon az erdőbe, ahol ennyi hatás sem éri, ahol nincs okoskodás.
várom a folytatást. mivel azt a kötetet is megkaptam :) kíváncsi vagyok, meddig jut!

a stílusa tetszett, a fordítás jó volt.
erlend loe: doppler

Sunday, 8 March 2009

jelen lenni

ez a legnagyobb kihívás, nemcsak most, hanem mindig. adott helyzetekben jelen lenni, odatenni magam egészen. nem csak úgy félig.
valamint, hogy nem máshova vágyni, amikor ott vagyok, ahol. élvezni a pillanato(ka)t, és önfeledten ott lenni.
a többi meg majd jön. legközelebb.

Wednesday, 4 March 2009

csupajó

ez a hét eddig full-extrásan alakul :) érnek a dolgaim. be.

ma annyira fergeteges jókedvem lett, hogy ihaj! ugyanis már hetek óta ódázom, hogy felhívjam az egyetemet, hogy mi van a phd védésemmel, megjöttek-e a bírálatok meg ilyesmi. persze, hogy ódázom, mert úszom a pluszmelókkal és futok magam után (ezen is dolgozom már), és a bírálati válaszok, no meg a védés még egy stresszhelyzet lenne az életemben, az meg kinek kell így pluszba, no és nem is voltam elégedett a dolgozatommal. viszont, ami a mai feldobódást okozta, hogy összefutottam egy rendezvényen az ismert, és általam is nagyra becsült bírálómmal, és megkérdeztem, hogy megbuktatott-e. mire ő meglepődve mondta, hogy már hónapok óta megküldte a bírálatot, ÉS summa cum laude-t adott. ezen úgy meglepődtem, hogy minden görcsöm eloszlott!! sirály! és elfelejtettem megköszönni. pótolni kell.

a rendezvényen a szakma pedig örült, hogy újra látott. hogy megint itthon, hogy megint korszakalkotón. ez így jó. folyt.köv.

előtte pedig kaptam egy extravagáns ékszert egy kakózás közben egy nagyon kedves barátnőmtől. mert talált egyet, amilyent neki is vettünk nyáron. nagyon bomba! várom az alkalmat, amikor viselhetem :) őrültem!

amúgy pörög a cég is. holnap okos(k)odni megyünk. meg összetartunk. meglátjuk.

Tuesday, 3 March 2009

tejfehér ködben úszva

tejfehér ködben úszva csak a mozgás volt, a hegy és mi -
egybeolvadva a teljességgel
ilyen lehet a nirvána
a feloldódás és a teljes bizalom is
a pálya ugyanis nem látszott, csak csúsztunk lefelé
én például konkrétan elhagytam a pályát
(aztán visszataláltam - )
később a lécemet is
leesett a felvonóból
levertem a lábamról, de Cl megmentett, felhozta
mint egy rossz gyerek

aztán a nap is kisütött
olvadt
és tovatűnt a tél..