pénzügyi válság

"A világot jelenleg sújtó pénzügyi válság miatt, áramköltségek megtakarítása érdekében, további intézkedésig le lesz oltva a fény az alagút végén.
Őszinte hívetek:
Isten"

Uram, kérlek, ne! Talán mégse!! Mert akkor mi lesz a reménnyel? Mi lesz így a családi örökségem hármasa nélkül? ("Mert azért megmarad, a hit, remény, a szeretet, e három, ...") Nem tudnék mit kezdeni így az életemmel...
Szeretném hinni, hogy a fény, de legalább a fényben való hit, az alagút végén mindig ott lesz, még akkor is, ha nem látom!
Szeretném hinni, hogy ezen sohasem kell majd spórolnom! Hogy mindig képes leszek látni, hogy ott van!
És szeretném hinni azt is, hogy a válságok elkerülnek majd - legyenek azok fizikailag avagy lelkiek, és ha mégsem, akkor ott vár a fény az alagút végén!
Szóval, kérlek Uram, találj ki valami mást a válság megoldására!

Őszinte híved.

Szeretettel.

álom

Azt álmodtam a hétvégén a hosszú alváskor, amikor van esélyem arra, hogy emlékezzek is az álomvilág üzenetére, mert nem a mobilok csörgése, a rádió zaja kelt életre, hanem azért ébredek, mert végre az ágy kidob, szóval azt álmodtam, hogy a Nagymamámmal sétálni megyek. Kellemes őszi sétának indult, sütött a nap, könnyű kabátka volt rajta, az háromnegyedes ujjú gépikötött homokszínű mintás, derékban megkötős, amit úgy szerettem, és bottal járt. Nem indult egy könnyű sétának, de mégis benne volt az a szőke lendület, ami eszembe jut, ha rá gondolok, bár ma már haja hófehér. Mentünk, ballagtunk, de egyszercsak annyira erőtlen lett, hogy nem bírta tovább, majdnem elesett. Ekkor a karjai alá nyúltam, hátulról könnyedén, légiesen megemeltem, s botját elhagyva suhantunk tova, görkorcsolyával a lábamon vittem. Nagyon jó kedvünk lett, csak úgy szálltunk a görkorcsolyán, s derűsen haladtunk a dombokon át. Kacagtunk. Majd a lendülettel együtt, ahogy haladtunk, a Nagymamán zsugorodni kezdett, egyre kisebbé és könyebbé vált, akár egy gyermek, s a végén ott álltam a karomban egy kisgyermekkel, aki már nem a Nagymamám volt, de a sajátom. Tovagörkoriztunk a csípőmön a gyermekkel. A harmónia járta át a történetet.
Amikor felébredtem, nem voltam szomorú, pedig a Nagymamán lassan tényleg tovafogy, s csak arra vágytam, hogy legyen folytatás. Hogy legyen egy kisgyermek, akit tovább cipelhetek.

Körforgás.

és még egy :)

ÁÁ:

Nem szívesen beszélek magamról.
Kinek mi köze hozzá?
De ha írok,
mindig magamról beszélek.
Közöm van a világhoz,
és a világnak is köze van hozzám.
Persze, a vallomások
nem gyónások,
az írói ego nem tükörkép.
Önálló figura kell életre,
akit magammal azonosítok,
hogy az olvasó
tudjon vele azonosulni.

Igen. Akár én is írhattam volna.
Akár.

most olvastam..

Ágai Ágnes Önarckép fintorokkal c. verseskötetében

Amikor egyedül hagytak,
mindig izgalmas
meséket meséltem magamnak.
Kíváncsi voltam a folytatásra,
alig tudtam magam letenni,
de nem lehetett előrelapozni.

:)
ő is?
pedig egy jó sztori közepén szeretem elolvasni ám a végét! - lehet ezért, hogy ne csalódjak túl nagyot? a "szöveg"persze az, hogy szeretem tudni hogyan fűzi fel a sztorit az író.... hát így... ;)

amúgy várom már azt a lappergést... indul-e... hogy újra allegro legyen... (elég már a rondo-ból)... crescendoval...hogy szóljon...és akkor jöhet az üstdob is... a kedvenc...

...akár.

kedves kollégák

Kedves Kollégák!

Örömmel vettem, hogy rátaláltatok a blogomra, és gyarapítjátok az olvasói táboromat - helyes! Kicsit fura volt ma, amikor ezt megtudtam, no és persze volt benne egy adag szivatás is, de meg kell mondjam, hogy ettől nem fogom rosszabbul érezni magam, és a stíluson sem fogok változtatni. Eddig sem beszéltem ki senkit, mint láthatjátok, ha, akkor név nélkül szerepelnek a barátaim, a helyzetek, és ez ezután sem lesz másképp. Ez a blog egy önreflexív, kreatív íráskészség fejlesztés folyamat része, ahol (hogy némelyeknek új szavakkal éljek ;) ventillálok - de leginkább azt mondanám, hogy csak írásban gondolkodom olyan dolgokról, amelyek foglalkoztatnak, amelyek megérintenek, legyenek ezek közpolitikaiak, társadalmiak, művészetiek, avagy személyesek. Mostanában talán több a személyes. Mert ez is mind én vagyok - céges imidzs ide vagy oda!

Szóval, olvassatok, ha ez nektek is örömet okoz, kommentjetek, és persze a személyest is vállalom, ha úgy van kedvetek.
Üdvözlettel,
snora

Je pense donc je suis.

fekete és vörös és vörös és fekete

Életem első olyan szülinapi bulija volt, amit külső helyszínre szerveztem! Vágytam már egy ilyen baráti partira, egy zártkörű rendezvényre, ami után másnap nem nekem kell takarítani és mosogatni ;) Ez nagyon jó ötlet volt!! Nagyon élveztem!!
A hely kellemes volt, a barátaim ajánlották, és klassz volt, hogy tényleg csak meghívottak voltak - mindenki vörös és feketében!! A készülődés legizgalmasabb része az volt, amikor a csajokkal beszéltünk telefonon, és mindenki igyekezett beszerezni a megfelelő szerelés apróságait (harisnyák, cipők, nyakkendők, kendők stb.) magának és a párjának is - és mindenki nagyon csinos és fess volt!
Jókat beszélgettünk, ittunk és mulattunk, egy kedves barát keverte a zenét, és lehetett kérni is. Finom volt a pálinka és jó a bor :) (A sör állítólag olcsó - ezt a többiek mondták) A torta pedig isteni!
A jó hangulat hajnalig tartott... változatos volt... a végén a meglepi egy apró ajándék, amit B új vállalkozása szponzorált: http://www.miniajandekok.hu/ - tetszett a távozóknak!

Ja, és rólam. Igen, a nemrég beszerzett miederben mentem : vörös boával és fekete kesztyűben - bombanőként éreztem magam! Az est végére pedig még angyal szárnyaim is nőttek ;)

Már ezért megérte.

KÉPEK ITT!!!

35.

Félidő van. Egy teljesnek mondható életciklus felén. Talán. (Bár legalább 80 évet tervezek, de erről majd 5 év múlva újra. És 100-at jósoltak!)
Szóval, nagyon jó kis napom van (volt) - a családom és a barátaim kitettek magukért! Tegnap este kinn voltan a szüleimnél, a tesómék is befutottak végül, és kaptam apától 35 szál narancssárga rózsát (is), gyönyörűek, imádom átölelni őket, anya pedig sütőtökrémes tortát sütött, isteni! (ja, és nevető tökformája is volt!) Ott is aludtam, így fogyott néhány palack bor is :)
Reggel pedig a melóban várt egy csomag könyv Párizsból, meglepi reggeli, kedvesek voltak a kollégák, tetszett a új kosztümöm, jó tárgyalásokat bonyolítottunk, este pedig a szalonban meglett a nadrágom is és kaptam egy jó gyümölcsteát. Ja, és egész nap csörgött a telefonom, vonalban volt dallas, berlin, brüsszel, barbados, szkopje, az emailem megtelt és jöttek az sms-ek és chat üzenetek is - nagyon jól esett, hogy ennyi mindenkinek eszébe jutottam! Töltött.
Amúgy nincsenek fóbiáim, hogy mostantól közelebb vagyok a negyvenhez, mint a harminchoz, meg ilyenek! Élvezem. Elég jó így félúton. Az élet ismét lendületet vett. Ha tényleg 7 évenként újulunk meg, akkor ez itt egy új kezdet - és tényleg, ha belegondolok 28 évesen zártam egy ciklust, meg most is - akkor ez itt tényleg egy újabb kezdet!?!
Hú, ez a gondolat most felcsigázott és kíváncsivá is tett még!
Holnap buli van... vörös és fekete...

Indul a második félidő. Hajrá!

tiszta abszurd - tiszta vicc

Ma este egy újabb pszichológiai határt léptem át! - innen (is) üzenem mindkettő barátomnak, akiknek ez már sok az egyedüllétből, hogy nem olyan vészes; túlélhető! Szóval, egyedül voltam színházban - abszurd. Természetesen nem így tervezetem, de A terv (férfi) nem ért rá, B terv (nő) pedig az idei utolsó F1-re szavazott, lehetett volna több tervem is, de nem volt kedvem tovább alkalmazkodni. Abból nagyon elegem lett volna. Viszont a darabot látni akartam, és egy vasárnap esténél mi lehetne alkalmasabb, amikor is unom az összes plusz munkám és feladatom, és már hetek óta nem vagyok fegyelmezett, hogy letudjam őket, mert valami töltődésre, valami pozitívra vágyom. Persze társaságban jobb lett volna az időm tölteni, mert akkor meg is beszélhetjük, de így sem volt nyomasztó az élmény. így volt időm megfigyelni az embereket is körülöttem, abszurdak voltak! (Az előttem ülő nő nem tudott magával mit kezdeni, állandóan fészkelődött, én meg próbálhattam kilátni a feje mögül, míg a pasija meg hátravágta magát a székben, s úgy élvezte a darabot, kvázi a mellettem ülő ölében ;) - naja.)
Szóval a darab abszurd volt - és nagyon élveztem, bár a sztori egész hétköznapinak mondható, de jól volt felfűzve (Sarah Ruhl kortárs amerikai írónő műve) és remek szereposztás volt! Mint egy jó belső monológ több nőre írva, vagy mint egy baránői csevegés egy kis humorral. Középpontban a házasság, a szerelem, a családi és beosztotti kapcsolatok, a veszteség és a humor, ami így együtt - tiszta vicc!

A poén pedig a végén jön.

info az előadásról: www.sasz.hu
Sarah Ruhl-ról