meglepő lehet, de minyó szertet a fián keresztül ismertem meg, és sokáig nem is tudtam, hogy kiváló művész, alkotó. ez csak azután derült ki számomra, hogy már rég nem tanítottam az ifjat (aki mellesleg tehetséges dobos, a CsáMisi!-ben dobolja a magáét).
a mostani vernissage-ra a nessim galériában került sor a paulayban. régen éreztem ezt a bizsergő hangulatot mielőtt egy kiállítás megnyílik. szeretem a varázsukat. előtte még akasztod a képed, simítod az abroszt, összekészülsz, várod ki jön. itt is ez történhetett, mert félórával a megnyitó előtt elsuhantam az utcán, s bepillantottam a ablakon. ott voltak. a beavatottak. még fontolgatták, hogy hogy lesz jó. készültek.
amikor visszaértem, tömeg volt. a cigizők az utcán lógtak, a galéria pedig tele. itt a tv is. micsoda hírverés! először nem is láttam a képeket. csak azt, hogy milyen jól ellenpontozzák a galéria ódon íveit a keretbe fogalt alkotások. még a színek között is harmónia van. a nézők zsibonganak, tárgyalják, hogy ki mit lát, és találgatják, hogy felismerik-e a tereket.
a szép, méltató megnyitószavak után jöhetne a további zsibongás, de nem jön. minyó pattan helyette fénybiciklire (persze előtte instruálja a tömeget, hogy nyisson utat egy új alkotás születéséhez), és fényt teker a fotópapírra az állványon, ahol a megvilágítandó képet már elhelyezte. feszült csendben figyeljük, hogy mi történik. ketyeg a stopper. a fixírozás helyben, és verses alámondással a művész által (meg kell szerezzem a verset!), s mire kigyúlnak a fények, megszületik a 13. bagatell. nem rossz.
a többi 12 sem!
(A kiállítás megnyitó október 14-én este 7-kor volt, de az estém eseményei felülírták a posztolást tegnap.)
Minyó Szert Károly
nessim galéria
a mostani vernissage-ra a nessim galériában került sor a paulayban. régen éreztem ezt a bizsergő hangulatot mielőtt egy kiállítás megnyílik. szeretem a varázsukat. előtte még akasztod a képed, simítod az abroszt, összekészülsz, várod ki jön. itt is ez történhetett, mert félórával a megnyitó előtt elsuhantam az utcán, s bepillantottam a ablakon. ott voltak. a beavatottak. még fontolgatták, hogy hogy lesz jó. készültek.
amikor visszaértem, tömeg volt. a cigizők az utcán lógtak, a galéria pedig tele. itt a tv is. micsoda hírverés! először nem is láttam a képeket. csak azt, hogy milyen jól ellenpontozzák a galéria ódon íveit a keretbe fogalt alkotások. még a színek között is harmónia van. a nézők zsibonganak, tárgyalják, hogy ki mit lát, és találgatják, hogy felismerik-e a tereket.
a szép, méltató megnyitószavak után jöhetne a további zsibongás, de nem jön. minyó pattan helyette fénybiciklire (persze előtte instruálja a tömeget, hogy nyisson utat egy új alkotás születéséhez), és fényt teker a fotópapírra az állványon, ahol a megvilágítandó képet már elhelyezte. feszült csendben figyeljük, hogy mi történik. ketyeg a stopper. a fixírozás helyben, és verses alámondással a művész által (meg kell szerezzem a verset!), s mire kigyúlnak a fények, megszületik a 13. bagatell. nem rossz.
a többi 12 sem!
(A kiállítás megnyitó október 14-én este 7-kor volt, de az estém eseményei felülírták a posztolást tegnap.)
Minyó Szert Károly
nessim galéria
No comments:
Post a Comment