gyümölcs hiányom van

Mióta beszippantott a gyár, - amit persze azért élvezek, - és még futnak a párhuzamos világok vállalásai, - amit kevésbé élvezek így, - alig jut időm olyan dolgokra, mint olvasás és baráti töltődés, az az a rekreációra, de ma rádöbbentem, hiányzik a vásárlás a piacon! Főleg, hogy így ősszel még annyi finomság közül választhatok.
A munkahelyen állandó gyümölcs hiányom van, bár csak lassan jöttem rá, hogy ez a baj, és nem kifejezetten a kávé hiányzik, s ráadásul a héten minden gyümölcs elfogyott itthon -- így új beszerzési stratégiát kell kitaláljak! Mivel a piac estére, bármilyen korán jövök is haza, már zárva tart, a hipermarketek zöldség-gyümölcs osztályait nem kedvelem, így csak egy lehetőség marad: bevásárlás reggel!! Ez egy akkora kihívás lehet, amire még nem volt példa, ugyanis a reggeli korán kelés nem annyira az erősségem, sőt!

Szóval, változnom, változtatnom kell - mert változni jó! (Ááá!!)

meghívó

éjjeli megvilágosodás ;)

Tegnap éjszaka - még az előző posztolás után - , végre megvilágosodtam :) a Szendi új könyvét gyorsolvasom (A Nő felemelkedése és tündöklése), és megtudtam, a hiba bennem, a hozzáállásomban van (hja, és még sok más millió emberében) : nem a boldogságot kell keresni!! (Az jó, ha néhány röpke percre, órára, időszakra a miénk.) Mert az nem az evolúciós program. Egyszerűen szaporodni kell!! (Ez amúgy tetszik, mindig tudtam, hogy fenének kellenek a intellektuális érzelmi megközelítések!) :-D És jól kell kiválasztani.
Viszont a "kiválasztási" procedúra, természetesen beleértve a szexet, a szerelembe esést és a kötődést is, amelyet a szerző felfejt, oly bonyolult (bár a különböző hormonok nevétől és pontos hatásától eltekintve jó meglátásaim lettek volna egy vizsgán), hogy örültem, hogy ez is a biológiailag programozottság(om) része!! ;) Jól ki van ez találva - elismerésem a tervezőnek!
Szimmetrikus, jó génű pasikat kell keresni (vagyis akiket annak látunk), írja, de közben azt is mondja, hogy "a legjobb pasikkal sem mindig a legjobb az élet" - mintha nem tudnánk!! ;) no de - gondolom én - miért is érnénk be kevesebbel?

A könyv amúgy szórakoztat - kíváncsi lennék, hogy hány férfi olvasója van!?
Irtó jó beszélgetés lenne.... vagy...

http://www.tenyek-tevhitek.hu/

hullámok...***...

fura napokat élek. sztorik vannak mindenütt. újak és régiek is. a régieket már unom. úgy érzem, mindenkit elengedtem, már régen. az újak pedig nem kerek történetek. valahogy nem tetszenek. most így élesben talán nem annyira, mint kellene. de amúgy sem mindig. szeretnék hinni abba, hogy emberek szeretik egymást és kitartnak. és minden kerek. de az élet az mindig rácáfol. ez is megérint. semmi okosat nem tudok mondani. csak hallgatom.
végre autóztam is egy nagyot, egyedül, így végig énekelhettem az utat. már nagyon hiányzott. oldott. mint amikor én voltam a "szív küldi", mert nem volt rádióadás. várom, hogy olyan kreatív legyek újra. sztori kell, azt mondják. és olykor a sztori nem mindig az, mint amire az ember vágyik. de így sztori tanulsággal.
vonat is voltam görkorival a lábamon. mert a gyerekek irtó kreatívak. a mozdony vontatott. élveztük. most pedig az izomlázam emlékeztet, hogy ezt bírom. és milyen klassz, hogy az ember harmincon túl/negyven felé is kezdhet új dolgokat! hát így róttuk a köröket. és boldognak tűntünk.
a legnehezebb sztorim most mégis a nagymamám. mert nem tudunk rajta úgy segíteni, hogy az neki jó legyen. hogy élvezze. hogy örüljön. és nem is mindig érti a helyzetét. sőt, leginkább egyáltalán nem. ez érzelmileg nagyon is megérint. nehéz ezt látni. ő, aki mindig oly energikus volt, most kvázi magatehetetlen. s ezt ő nem tudja elfogadni. olyan mint egy gyerek. olyan nehéz lehet neki, ott belül, amikor érti. ma olyan nehezen hagytam ott az otthonban, nem értette, hogy ott lakik, és sírt, hogy ezt tesszük. én is jól kibőgtem magam utána. tehetetlenségemben. pedig az eszemmel tudom, hogy ez a legjobb neki. de legalább délelőtt sétáltunk egy jót, virágokat is vittünk a temetőbe. sütött a nap. s megláttuk az apró dolgokban a szépséget. ezt úgy szeretem benne. hogy látja.
hazafelé úton egész végig az járt a fejemben, hogy vajon mitől boldog az ember. mi a boldogság. mi tesz boldoggá és elégedetté. és miért nem találjuk mostanában. miért nem elég fontos, hogy tegyünk érte. mindent. a nagymamám 56 évet élt le a nagypapámmal, az egész felnőtt életét. biztos hiányzik neki, még akkor is, ha nem mindig volt könnyű. főleg a vége nem. s hogy velem megtörténik-e valaha, hogy a súlypontom egy másik emberben lesz. és fordítva. és hogy ezt jónak és fenntarthatónak is találom. hogy vajon ez a végezetem. vagy nekem más a sztorim. hogy mi az én sztorim.
hát, az van, hogy mostanában megint

"minden megérint /
sohasem nő be a szívem lágya?"

üzenet helyett

A KIBELEZETT PLÜSSNYÚL ÜVEGSZEME
TOMPÁN CSILLAN

Kértél. Megkaptál.

Megnézted: mi van bennem.

— Mi már nem játszunk?

(F.Á.)

haiku

Ez a szabott robot így párhuzamosan más világokkal nagyon fárasztó - vagy csak én szoktam el tőle ennyire? Próbálom, hogy felvegyem a ritmust, de az emberi korlátoltság szívja - leginkább - az energiámat, kíváncsi vagyok ezt mások hogyan kezelik!? Nos, én visszatértem régi szokásomhoz, s reggelire újra verseket olvasok, így jöttek Fodor Ákos haikui is (újra):

3 negatív szó
*
nincs
*
semmi
*
baj

Ehhez tartom magam :)

rendszerhiba: ismét megvan miTányánk!

mikor már azt hiszed, hogy túl vagy a helyzeten, újra rátalálsz! vagy ő talál rád? vagy egyszerűen csak nem tudsz szabadulni ettől a jelenségtől? még talány. Lehet, hogy én csinálok valamit rosszul, hogy bevonzom, vagy egyszerűen csak vannak? miTányánk korlátolt és beteges képe ma ismét bekúszott az életembe, s egyből az antiKA klubban találta magát - hogy ez milyen bingó lenne, ha nem egy HPről lenne szó!

éljen ismét a diplomácia! erőfeszítéseket is tennék, de csak a türelmem fogy...

100% woman

Tegnap este alaposan elkéstem a Szex & Budapest barátnői találkozóról, de persze ez olykor még magával Carrie Bradshow-val is megtörténhet. Örültem, hogy végre mindenki épp itthon és rá is ért -- néha nem könnyű, ha az ember barátnői éppoly elfoglaltak, mint ő maga. Az energiaszint nem dübbörgött a csajokban, bennem sem, de pörgettek még a nap eseményei, mert az Élet úgy tűnik beindult :)
Az étteremben, ami gasztronómiailag tényleg felülmúlhtatlan, és amelybe valószínűleg nem tévedek be, ha nem ír róla Chili&vanilia, hosszú idő óta az első olyan hely, ahol az asztalfoglalástól a távozásunkig tökéletes volt a szervíz. Az ételek íze pazar - a séf pedig spontán izgalmas vega kreációval lepett meg! Örülök, hogy ez mára már itthon is megeshet :)
A barátnői hangulatot feldobandó még spontán divatbemutatót is tartottam a frissen beszerzett új darabjaimról, (amik miatt késtem,) és ismét megállapítottuk, hogy egy jól szabott darab az egy jól szabott darab, s egy nőnek kell, hogy jó varrónője legyen, az enyém pedig csúcsszuper! Mellesleg pedig egy irtó nőies ruhadarabot is sikerült beszereznem, egy miedert, mert változni jó! (Most a megfelelő viselési alkalomra várok!)
Viszont úgy tűnik, hogy a fáradtság ellenére mindenkivel érdekes dolgok történnek, a helykeresés ugyan folyik, de kristályosodnak az elképzelések, az irányokat nagyjából mindenki látja, megszabta: karrierek rendben, fókusz a magánélet! Bár a tavaly karácsonyi vállalásokat még nem hozzuk, de mindenki "dolgozik" ezen is.
A legjobb az volt, hogy ismét sikerült nagyokat nevetnünk, úgy mélyen, s ettől még az étterem eleganciája sem csorbult, legalábbis remélem!
A legközelebbi közös találkozó most sokára lesz, de addig is az apró ajándékok, figyelmességek, amiket G és C hozott nekünk a nagyvilágból, felidézik őket! Köszönet érte. És hogy mindnyájan szeretjük-e N.Y.-ot, azt nem tudom, de mindenesetre a nekem szánt dobozon a nevem helyett csak annyi állt: 100% woman. Úgyhogy akkor most azt élem!

minyó szert bagatelljei a nessimben

meglepő lehet, de minyó szertet a fián keresztül ismertem meg, és sokáig nem is tudtam, hogy kiváló művész, alkotó. ez csak azután derült ki számomra, hogy már rég nem tanítottam az ifjat (aki mellesleg tehetséges dobos, a CsáMisi!-ben dobolja a magáét).

a mostani vernissage-ra a nessim galériában került sor a paulayban. régen éreztem ezt a bizsergő hangulatot mielőtt egy kiállítás megnyílik. szeretem a varázsukat. előtte még akasztod a képed, simítod az abroszt, összekészülsz, várod ki jön. itt is ez történhetett, mert félórával a megnyitó előtt elsuhantam az utcán, s bepillantottam a ablakon. ott voltak. a beavatottak. még fontolgatták, hogy hogy lesz jó. készültek.

amikor visszaértem, tömeg volt. a cigizők az utcán lógtak, a galéria pedig tele. itt a tv is. micsoda hírverés! először nem is láttam a képeket. csak azt, hogy milyen jól ellenpontozzák a galéria ódon íveit a keretbe fogalt alkotások. még a színek között is harmónia van. a nézők zsibonganak, tárgyalják, hogy ki mit lát, és találgatják, hogy felismerik-e a tereket.

a szép, méltató megnyitószavak után jöhetne a további zsibongás, de nem jön. minyó pattan helyette fénybiciklire (persze előtte instruálja a tömeget, hogy nyisson utat egy új alkotás születéséhez), és fényt teker a fotópapírra az állványon, ahol a megvilágítandó képet már elhelyezte. feszült csendben figyeljük, hogy mi történik. ketyeg a stopper. a fixírozás helyben, és verses alámondással a művész által (meg kell szerezzem a verset!), s mire kigyúlnak a fények, megszületik a 13. bagatell. nem rossz.
a többi 12 sem!

(A kiállítás megnyitó október 14-én este 7-kor volt, de az estém eseményei felülírták a posztolást tegnap.)

Minyó Szert Károly
nessim galéria

ji king -- entracte a trafóban

Nagy kedvenceim kreáltak egy érdekes és cseppet sem könnyed előadást, melyet a Trafóban adtak elő a múlt hétvégén :) hurrá!
Nagy József (tánc - koreográfia) és Szelevényi Ákos (szaxofon - zene) jegyzi a Felvonásköz - fizikai színházat, amely a Ji King 64 hexagrammáját dolgozza fel az európai művészek szemével. Nem mindennapi formabontó gondolatok a tánc és a zene erejével kifejezve -- bár talán egy kicsit komorra sikerült. A ji kingi vonások, útmutatások számomra többször szólnak az élet pozitívumainak meglátásáról, mint ahogy azt Nagy látja, látattja, de képei, jelenetei, amelyek igen pontosan megfogalmazottak, így is (vagy éppen így) nagy hatással vannak, s sütik bele magukat a képzeletembe, emlékezetembe. A zene pedig, amely Szelevényitől megszokottan elvont és elgondolkodtató és igen összetett, mindezt pontosan írja alá, illetve öleli körül, erősítve ezzel a képi hatást. Nem könnyű darab, nem is mindig érthető, de a hatása beitta magát a bőröm alá.
Pas mal!

a munka világa

Ma reggel ismét a szabott robot világában találtam magam, a nyolc(tíz)órásban, elég profi volt a fogadtatás, viszont rögtön a mélyvízbe csöppentem...bele... ez szép volt! persze hasznos is, mert így legalább gyorsan képbe kerülök, viszont délutánra rendesen megfájdult a fejem, mert a vezetői értekezlet egy levegőtlen és ablaktalan szobában volt -- ezt soha sem értettem, vajon miért terveznek tárgyalókat, tanácskozásokat ablaktalan szobákba, egyáltalán miért terveznek ilyen szobákat? miért gondolják, hogyha nem látom az idő múlását (a sötétedést), akkor jobban fogok figyelni. stb.
Úgyhogy most alkalmazkodom, alkalmazkodnak, figyelek, koncentrálok, próbálok okosan reagálni, kérdezni, és viszek néhány bögrét magammal holnap!

tényszerűen: lehet más..

A tegnapi kis szubjektívemet ellenpontozandó közzéteszem, hogy mi az objektív helyzet... mert így fair, aztán mindenkileszűrheti...

Az összefoglaló levelet a wiw-en kaptam:
"Klub: Lehet más a politika!
Téma: Nekivágtunk
Feladás dátuma: október 7., 22:48
Üzenet szövege

Sziasztok!

Tegnap megvolt a nyitó akciónk.
Az élet kissé átírta a forgatókönyvet, ezért a híradások ehhez és hasonló címekkel jelentek meg:

- Lézer, autós üldözés, szállodai botrány - új párt alakul
"Felsőbb utasításra" akadályozták meg a Lehet Más a Politika! performanszát
http://www.hirszerzo.hu/cikk.lezer_autos_uldozes_szallodai_botr any_-_uj_part_alakul.82245.html
- Lézerrel lőtték a Parlamentet
A Lehet más a politika! mozgalom lézerezte a Parlament Dunára néző homlokzatát. A rendőrség megpróbálta megakadályozni az akciót.
http://index.hu/politika/belfold/nolezer3768/?main&rnd=578

Külön ajánljuk az alábbi videót, nincs négy perc, és nagyon jól érzékelteti az este hangulatát.
http://index.hu/video/2008/10/07/gerilla_vetites_a_parlamentre/ ?p=0

Hamarosan a saját filmünk is elkészül.
Blogunkon pedig itt található az összefoglaló:
http://lehetmasapolitika.blog.hu/2008/10/07/zavarjuk_a_politiku sokat

Holnap délelőtt a sajtótájékoztatóval hivatalosan is felállunk, beélesítjük a http://www.lehetmas.hu honlapot, melyen sok érdekesség és sok (kis) feladat vár ránk. Erről bővebben hamarosan írunk.
Addig is nagyon kérjük:
tegyétek ki az üzenőfalra a fenti linkeket, vagy közülük azt, amelyet jónak láttok. Minél több embert kell elérnünk, és ennek ez a leghitelesebb, legolcsóbb módja.
És az alábbi linkkel az érdeklődőket tereljétek a klubunk felé:
/pages/community/comdata.jsp?cID=2095919

S egy kis helyreigazítás:
a legutóbbi levelünkben szó volt SZMSZ-ről, kötelező tagdíjról, nos, az egy nem ennek a körnek szánt szövegből maradt benne, elnézést kérünk a kavarodásért.
Bár a költséghozzájárulásokat továbbra is nagyon hálás szívvel fogadjuk, most például egy szállodai szoba ára esett be nem várt költségként, lásd a fenti hiradásokban. Ne feledjétek: ha nem azt akarjátok, h az autópályaépítők és az atomlobbi vásárolja fel és irányítsa a politikát, akkor nekünk kell egy párt felállásának költségeit összedobni.
Mondjuk havonta napi egy kávé árával.

Támogasd az Ökopolitikai Műhely Alapítványt! Számlaszám (HUF): Cib bank, 10700206-47517604-51100005

És drukkoljatok, mert nagyon nehéz harcmezőre megyünk most ki, el fog kelleni a támogatás.

Köszönettel:
Vay Márton"

lehet más...

Úgy látom, itt az ideje visszatérni az Életbe! Hogy ez pontosan mit is jelent, az még újraértelmezés alatt van, ahogy az lenni szokott olykor az életben, de - szerintem- ez jó!
Erre azért is szükség van, mert most látom, hogy a Seneca idézet már kétszer is felkerült, de csakazért sem veszem le, mert ez mutatja azt, hogy milyen lelkiállapotban voltam :) van ez így! az újraértelmezés pedig azért is folyik, mert mint a nyáron megállapítottam, az Élet mostanában "élesben megy", ami pontosan nem tudom, hogy mit is jelent, de mindenki nagyon elfogalt lett, és nem ér rá, vagy befordul(t), vagy arra hivatkozik, hogy a munka, a család, a nemtom én mi mellett nincs ideje egy sörre, borra stb, csakúgy spontán meg végképp nem. Ez talán azért lep meg még mindig, mert azt mutatja, hogy érdektelenné válik, válunk egymás számára, és itt nem arról van szó, hogy az én irányomban (mert ha csak erről van szó, akkor lépjünk), hanem arra a környezetre, társadalomra, világra, ahol élünk!

Vegyük csak a tegnap estét: Gondoltam, kimegyek az Ökopolitikai Műhely kezdeményezése általi Fényshow-ra a Parlamenttel szemközt, kíváncsi voltam, hogy mi lesz, lehet-e más a politika? Senki nem ért rá velem jönni. (Volt, akit meg sem kérdeztem, mert tudom, hogy X.hónap Y.napja előtt ne is hívjam!) Sokáig vívódtam, míg végül rávettem magam és elmentem. Az újságírók és a szervezők közléseivel ellentétben nekem más benyomásom lett az eseményről. Pár perccel f8 után érkeztem, már ott volt úgy 40-50 ember, - szerencsére ismerősöket is találtam, - de a várt Fényshow sehol nem volt, már tartottam tőle, hogy lemaradtam. Meg kell jegyezzem, nem vagyok beavatott, csak egy klubtag a wiwen, egy érdeklődő, így fogalmam sem volt, hogy épp mi történik. Én 2db (!) rendőrt láttam (de ezt természetesnek véltem egy ilyen esemény kapcsán), akiket miután körülvett a szervezők (?) és újságírók hada, tényleg hívtak erősítést, egy civil kocsiban érkezett még 2 másik rendőr. Majd a "bennfentes" hírek a tömegen futottak át, hogy nem engedik a fényjátékot, bár az akció bejelentése megtörtént, az, hogy miért nem engedélyezik, az nem derült ki (valakik a Műemlékvédelmet is emlegette!?). Így tényleg a közeli hotel felé vették az irányt, hogy annak egy szobájából oldják meg a "bevilágítást." Én - mint a tömeg része - tényleg nem érzékeltem, hogy pontosan mi is van, bár természetesen arrébb ballagtam pár lépést... és persze, egy jó félóra múlva, a fényjáték is megjelent a parlament falán... a kis zöld emberke, amely az Exit/Kijárat feliratok szimbóluma, ott volt... de hogy kit szimbolizált, arra csak nagyon elvontan tudok következtetni! Ahogy arra is, hogy jött vagy ment!?
Egy kicsit csalódtam, bevallom. Nem tűnt profinak a szervezettség, és ezt sajnálom. A rendőri megjelenés (és ellehetetlenítés?) is adhat hírverést, de ez számomra éppúgy szenzáció hajhász és negatív hír, mint amit nap, mint nap olvashatok. Reméltem, hogy ez a kezdeményezés más lesz, olyan profi, mint amilyen a netes kommunikációja, illetve a benne lévő elméleti szakemberek szakmaisága - kellenek a gyakorlati szakemberek is, ne tagadjuk! A mai világban profinak kell lenni, mert különben nincs esély. Ez így egyenlőre nem volt elég ütős - kíváncsian várom a szerdai sajtótájékoztatót és annak visszhangját (is)!

Szóval, az Életbe visszatértem... leírhatom, hogy befogadott a doktori tanács, van munkám (és munkahelyem) is a jövő héttől, érnek hatások, találkozom, együttgondolkodom emberekkel, s örülök, hogy új emberek és ügyek is megtalálnak... mégsem érzem a teljességet, teljesnek, kiteljesedettnek magam... azt hiszem, ennek újbóli megtalálásáról fog szólni az elkövetkező időszak! Tehát itt leszek :)