Évek óta arra vártam, vágytam, hogy végre valaki előfizesse nekem. Nem kiabáltam ezt szét, mert arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha kitalálnák végre, hogy ez egy igazi, stílusos ajándék lenne nekem. Láthatták nálam minden pénteken, hétvégén, utazáskor, nyaraláskor, mert olvasnivaló nélkül biztos nem indulok el, mi van, ha elakadok. Nos, nem fizette elő senki sem, pedig úgy vágytam azt a pillanatot, amikor találgatom, hogy vajon ki tette, ki volt ilyen figyelmes, meg nahát, csak úgy!? De a pillanat nem jött. Így egy kedvező ajánlatot kihasználva előfizettem magam az Élet ÉS Irodalomra, majdnem azt írtam, hogy a zÉletre, de azt csak úgy nem lehet, mert ahhoz nekem jár egy kis Irodalom is. Így élek, a legelviselhetőbb napjaim azokkal a reggelekkel kezdődnek, amikor olvasok néhány verset, mert akkor úgy érzem, hogy a lelkemet is felöltöztettem.
ÉS igen, ma először megjött! Már tegnap este az újságosnál gondoltam rá, hogy vajon, akkor holnaptól itt lesz-e, meglesz-e a postaládámban. Ma reggel azon töprengtem a kávé felett, hogy vajon mikor jön a postás. És délután, amikor hazaértem, akkor a postaládát kinyitva láttam, hogy ott van, és örültem, hogy mostantól ez már minden pénteken így lesz!
ÉS igen, ma először megjött! Már tegnap este az újságosnál gondoltam rá, hogy vajon, akkor holnaptól itt lesz-e, meglesz-e a postaládámban. Ma reggel azon töprengtem a kávé felett, hogy vajon mikor jön a postás. És délután, amikor hazaértem, akkor a postaládát kinyitva láttam, hogy ott van, és örültem, hogy mostantól ez már minden pénteken így lesz!
Szombat reggel ágyban fekhetem az összes kedvenc írómmal egy jó kávéval.