33

akkor kapta a borospoharakat,
szkopjében élt,
s élvezte a létet,
olykor zenélt a lelke,
mert megpendített néhány húrt
az érzelem mélysége?


az ember a születésnapján vegyen ki szabadságot: aztán Isten éltesse! ezt a bölcsességet adta át. nem ő gondolta így, a másik mondta. ez volt az ajándéka.
hogy van az, hogy a korkülönbség ebben a relációban sohasem csökken?
mindig az öccse lesz, gondolta ;D

ápr. 13.

arra gondolt, hogy nem lehetett könnyű A kabbalistának. nem akkor, amikor választania kellett a szerelem és a hivatás között, hanem akkor, amikor rájött, hogy együtt is lehet a kettőt, a neki rendelt emberrel.

Geert Kimpen: A kabbalista, Nyitott könyvműhely, 2009.

ápr.12.

van az úgy, hogy valamit elszalasztunk, annak ellenére, hogy tudjuk, hogy ez egy fontos, sorsfordító dolog lehet. és mégis.
aztán már csak ott állunk, és várjuk, hogy mégis megtörténjen. állunk, s örülünk a másik sikerének.

póteskü a hétkerben

ma délután letettem a pótesküt. ezen viccelődtek is a barátaim a héten, amit meg is értek, én is viccesnek találtam, mármint a póteskü fogalmát. az is szóba került, hogy mekkora lúzer vagyok, hogy egy egész vasárnapot erre szánok. de volt, aki azt mondta, hogy ez tök klassz, és milyen kár hogy neki nem jutott eszébe. én sem gondolom, hogy baj az, ha az ember felelős állampolgárként viselkedik, és fontosnak tartja a demokráciát, gondolkodtam azon is, hogy lehet nem ártana az ilyenfajta részvételt akár kötelezővé tenni (mint például az Egyesült Államokban az esküdtszéki tagságot, ha behívnak) - de ez persze csak egy gondolatfoszlány..

de hogyan is kerültem a szavazatszámláló bizottságba?
baráti körben köztudott, hogy szimpatizálok az LMP-vel, vagyis a Lehet Más a Politika mozgalommal, ami ma már párt, és vasárnap eldől, hogy lesz-e belőlü(n)k parlamenti párt - sajnos a mozgalomban nem volt időm hathatósabban részt venni, de ezt azzal a poénnal szoktam elütni, hogy én vagyok a támogató "tömeg" mögöttük :) de most ők lettek a jelölő szervem :))
épp egy jó pillanatomban kerestek meg egy emaillel, és jelentkeztem. régóta szerettem volna látni, hogy milyen egy szavazás belülről, de mégis a széleken. és megtapasztalni azt, hogy hogyan reagálok a változatos szavazókra. kihívás lesz. egy kis szociográfia.

az első kihívás már az eskütétel volt. most hétfőn (húsvét) kaptam az emailt, hogy csütörtökön délután félhatkor van az esküm. ezt nem találtam túl demokratikusnak, mert bár elkötelezett állampolgár vagyok, de egyben elfoglalt vállalati vezető is, így nem tudtam átszervezni a megbeszéléseimet ilyen rövid határidővel. ezt jeleztem is, azaz hogy kell lennie alternatív megoldásnak, időpontnak. lett. péntek délután öt óra. a póteskü.
időben érkeztem, már gyülekezett a többi jelölt is. meglepett, hogy folyamatosan olvasták fel a nevünket, és kérdezték meg az adatainkat hangosan, a többi jelölt előtt. ez felháborított, de igyekeztem nem felhúzni magam. kinek van köze a születési dátumomhoz, vagy a szig.számomhoz? (ja, a jogosítvány+lakcím kártya nem volt elegendő)
ezek után az alpolgármester úr elkésett, mert rossz helyszínre ment, de az adminisztráló hölgynek nem jutott eszébe, hogy egyértelmű módon tájékoztasson bennünket, nem hiszem, hogy tudnom kellene, hogy ki az a "Gergely úr". amikor megérkezett, akkor belevágtunk, előolvasta az esküt, mi pedig utána mondtuk. ennyi. aztán írjuk alá. ja, kaptunk egy kiadványt, hogy azt vegyük el.
én valahogy azt vártam, hogy valaki köszönt bennünket, elmondja, hogy örömmel veszi, hogy jelentkeztünk a feladatra, ami ez és ez lesz. hova, mikor menjünk, ki miért felelős, és egyáltalán, mik a keretek, elvárások, feladatok, folyamatok stb., ahogyan szerintem (és az álmoskönyv szerint is) egy ilyen tájékoztatót, felkészítőt tartani kell. én szégyelném, ha az én kollégáim így tartanának egy info napot a kedvezményezetteknek. forgatókönyv, elképzelések nélkül. azt gondolom, hogy engem itt fel kellett volna készíteniük, ha másképp nem, legalább módszertanilag.
természetesen így bénáztam is, rögtön két példányban írtam alá az egypéldányos eskümet - a szokás hatalma ;) mert gondoltam, én is kapok egy másolatot. a végén meg is jegyeztem az adminisztrátornak, hogy ennél több felkészítést vártam. módszertanilag. és mi volt a válasz? nevetni fogtok. "ez csak egy póteskü". szerencsére az alpolgármester érezte, hogy ez így édeskevés, és próbált néhány mondatot még hozzáfűzni. azt is megtudtam, hogy a héten zajló felkészítések (ezek szerint több is volt!?) úgy másfél órásak volt, és végigvették a kiadványt. de én olvassam végig. Hurrá! olvashatok ismét egy kis szárazanyagot. NadeJÓ, legalább lesznek olyan tagok, akik legalább egyszer hallották a feladatokat!
azt nem fejtettem ki , hogy ha az én kollégáim így tájékoztatnák az ügyfeleinket, és így tartanának tájékoztató eseményeket, akkor én szégyelném magam, de nagyon. így csak az egész ország - államigazgatás - nevében égek.
a többit meg majd meglátom.

gyertek el szavazni Ti is - én ott leszek!